Home

Click on the MATRIX to start your literary adventure!

	cz	hu	pl	sk	de	en
cz
hu
pl
sk

Mindig van remény (Hungarian)

– Egy kripta különben sem olcsó – közölte a tisztviselő. – A legkevésbé a főútvonalon.
– Nem kell neki a főútvonalon lenni – mondta az érdeklődő. – Az a fontos, hogy betonozva legyen.
– Betonozva? – hökkent meg a tisztviselő. – Szokatlan, kérem. De azért lehet.
Félretette a gépelt árjegyzéket. Egy blokklapon gyors számvetést csinált; a betonozott kriptának, sírkő nélkül, a mellékútvonalon is elég borsos volt az ára.

[…]

Örkény István

Nádej zomiera posledná (Slovak)

– Mimochodom, taká krypty vôbec nie je lacná, – oznamoval úradník. – Najmä pri hlavnej ceste.
– Nemusí byť pri hlavnej ceste, – povedal záujemca. – Dôležité je, aby bola vybetónovaná.
– Vybetónovaná? – začudoval sa úradník. – Nezvyčajné, prosím. Ale zato môže byť.
Odložil nabok vytlačený cenník. Na lístok z bloku nahadzoval čísla, betónová krypta bez náhrobného kameňa aj na vedľaj

[…]

Wlachowský, Karol

V. László (Hungarian)

Sűrű setét az éj,
Dühöng a déli szél,
Jó Budavár magas
Tornyán az érckakas
Csikorog élesen.

„Ki az? mi az? vagy úgy -”
„Fordulj be és alugy
Uram László király:
A zápor majd eláll,
Az veri ablakod.”

A felhő megszakad,
Nyilása tűz, patak;

[…]

Arany János

Ladislav V (Slovak)

Noc; tma ni žúzoľ. Juh
buráca. V oblohu
čnie hrdo Budín-hrad,
s veže mu škripotať
čuť z kovu kohúta.

„Kto to, ký pohyb? i —“
„Len obráť sa a spi,
môj kráľu, Ladislav:
raz stečie leji splav,
tá šibe do okien.

[…]

Hviezdoslav, Pavol Országh

Osztályrészem (Hungarian)

Partra szállottam. Levonom vitorlám.
A szelek mérgét nemesen kiálltam.
Sok Charybdis közt, sok ezer veszélyben
Izzada orcám.

Béke már részem: lekötöm hajómat,
Semmi tündérkép soha fel nem oldja.
Oh te, elzárt hely, te fogadd öledbe
A heves ifjút!

Bár nem olly gazdag mezeim határa,

Berzsenyi Dániel

Mói udział (Polish)

Otom ujrzał brzeg i winduję żagle.
Furii wichrów złych dotrzymałem pola.
Pośród Scylii paszcz, między burz tysiącem
Pot mnie oblewał.

Gdzie spokojna toń, statek zakotwiczę,
Nie odwiąże go żadna mara zwodna.
Ty, zatoko cisz, weź na swoje łono
Młodość burzliwą!

[…]

Litwiniuk, Jerzy