A tavaszi éj áldásos a jóknak,
de azzal kint vagyok a vízből én.
A ruháim a zálogházban lógnak,
mint lógok én ócska kocsmák ölén.
Kevés jó ember van a nagyvilágba'
s a megbízhatóságnak vége, fuccs.
Szégyeli magát, hogy mért van hiába
zsebemben, egy lakás- s egy kapukulcs.
Szüleimnek csődöt tömnek zsebébe
adósságaim, s hálátlan vagyok;
letettem mindent, vizsgáim’ kivéve,
sorstársaim felesleges agyak.
Csak az vígasztal, hogy felesleges mind,
a kis senkik éppúgy mint a nagyok,
hogy semmi sem ért s nem fog érni semmit. —
Én a felesleges ember vagyok. —
..............................................
Az első versszak alternatív fordítása:
A tavaszi éj áldást hoz a földnek,
de azzal kint vagyok a vízből én.
A ruháim a zálogban dögölnek,
mint döglök én ócska kocsmák ölén.